Vannak napok mikor jobb, van mikor kevésbé… Ez akár normálisnak is mondható, hiszen mindenkinek lehet sz*r napja.
De amikor már azt gondolom VÉGRE! IGEN! Sínen van, alakul, jóóóleszez, végre helyen vagyok, a saját utamon…aha…nagy ló***t…
És ezt most baromi finoman fogalmaztam hidd el ilyenkor szivesen elővenném kocsmároslány mivoltomat és úgy istenigazából beleüvölteném a világba a legalpáribb kocsis módjára amit valójában gondolok…
Az van ugyanis, hogy mikor azt hiszed már mindjárt jó vagy, mindig be kell hogy üssön valami ez már törvényszerű, szinte borítékolható.
Aztán mikor ennek a valaminek a megoldásán dolgozol, rájössz, hogy még mindig kísért a múlt.
Ez nem feltételezés, puszta tény.
Jó sok mélyreható pszihológiai szaksegítség, olvasmány, önfejlesztő könyvek, oldalak állnak készen arra hogy “rád vessék magukat” – és ezzel nem kérdőjelezem meg ezeknek a hatékonyságát, van akinek komoly és tényleges segítséget nyújtanak- a múltat, a lelki sérelmeket, azokat a sebeket sajnos nem lehet sebtapasszal elfedni, ezek ott maradnak mélyen ugyan, de mindíg ott lesznek, és akár egy kis időzített bomba, robbanásra készek.
Hetek óta azon gondolkodom, hogy majd egy blog keretein belül mekkora nagy bölcsességeket fogok írni Nektek, amivel majd segíthetek, ami hasznos, hiszen a munkáimmal amolyan társadalmi felelősségvállalásként az elnyomásban, lelki terrorban élők támogatását, segítését vállaltam fel, azt, hogy felhívom erre az igenis komoly társadalmi problémára a figyelmet, de nem megy.
Megfogalmazódik bennem egy egy gondolat, de amint kopognag a billentyűk, egyszerűen értelmetlenné válnak a szavak, olyan az egész mintha ez csak benne élne, azt gondolom ez hülyeség csak felfújom, csak én éltem meg tragédiaként, és épp ez a baj, épp ez a hülyeség!!!
Az igaz hogy ez a Te tragédiád és csak benned él, de nem fújod fel! Nem Te csinálsz belőle nagy ügyet, ez igenis nagy ügy! Az, hogy próbálod elrejteni, próbálod azt mondani Te igenis boldog vagy, egy – egy durvább jelenetnél azt hogy ez más családban is megesik, normális.
Csakhogy a helyzet. Na az, nem normális.
Ezért nem agyaltam tovább a naaaagy bölcs “megmondásokon” egyszerűen csak leültem ide, és leírom azt amit gondolok, a saját történetemet, a Ti történeteiteket, azért, hogy mások ebből erőt meríthessenek.
Ha csak egyetlen nő szemét is fel tudom nyitni, egyetlen lelket meg tudok menteni ettől, már megérte.
Már 2 éve új, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élek, a szokásos hétköznapi problémákkal, de még mindíg visszaköszön.
Lehetsz bármilyen boldog, lehet a kapcsolatod tökéletes, a pasid maga az álom, lehetsz k***a erős, a múltat elengedni, azokat a sebeket amiket a lelked szerzett az alatt az idő alatt, iszonyatos munka, akár lehetetlen.
Azt kell megérteni, hogy ezek a dolgok mérgezőek, megnyomorítanak fizikailag és lelkileg egyaránt.
Minél több időt töltesz el így, annál súlyosabban,aztán egyszercsak már visszavonhatatlanul.
Az “új életemben” eltöltött két év is kevés volt ahhoz, hogy ne legyen elég egy szó, egy hangsúly, valami amit ÚGY! mond, egy gesztus és máris a felszínre tör minden, Te pedig máris visszazuhantál ugyanoda, és azonnal jön a védekezés, azonnal a múltban érzed magad, a kényszeres magyarázkodás és semmitérés világában.
Igaz Zsuzsi? Ezt Te is tudod, ott voltál, benne voltál végigcsináltad. Az egyetlen vagy aki megérted- eddig- mert ezt más nem érti,csak aki átéli,más csak legyint rá vagy fejet csóvál , ellát a hasznos tanácsaival, anélkül hogy belelátna a mindennapi kínjainkba.
Túl vannak rajta. Mikor megkérdezi hogy vagy, mi újság, valójában a legtöbben egyáltalán nem kíváncsiak rá. Te rájössz, és már nem is kezdesz bele csak őrlődsz. Magadban. Magadat hibáztatod.
Most megint az jár a fejemben hogy mennyire egyszerű lenne egyetlen gombnyomással kitörölni az eddig leírtakat hiszen kit érdekel ez?! Ez az én problémám a saját lelki nyomorom…
De mégsem teszem. Nem tehetem, és nem is akarom! Azt akarom hogy nyissátok ki a szemeteket és lássátok meg azt, hogy többet értek annál mintsemhogy így kelljen élnetek, bárki bármit is mond.
Úgyhogy írni fogok róla.
Ha érintett vagy bármilyen módon, vagy csak érdekel a téma, kövess, vagy iratkozz fel a hírlevélre, hogy biztosan ne maradj le róla 🙂
Kommentek